A Zajtalanítás 1996-97 körülre nyúlik vissza, amikor Székelyhidi komolyabban foglalkozni kezdett a zajok, a zörejek, a sokféleképpen torzított hangok használhatóságával, performanszokba, live-actekbe ágyazásával.

A Zajtalanítás eredetileg verseskötetnek indult. A születő szövegek viszont inkább az élő előadásra épültek, egy-egy szöveg – megfelelően felolvasva – hirtelen hangköltészeti alkotássá változott, az írott forma egyre jobban különvált a hangos verziótól.

Nyilvánvalóvá vált, hogy a verbális anyagok mellett más hangoknak is teret kell nyernie az előadásokon. Székelyhidi kísérletezésbe fogott: először saját hangját használva, alakítva, rövidesen viszont különböző akusztikus, analóg és digitális hangszereket, sőt, tárgyakat (kanál, fa- és műanyagdarabok stb.) bevonva. „Megszületett egy újabb dal.”

1997-re elkészült a Zajtalanítás, egy 10 számos hanganyag, hozzá szorosan és lazán kapcsolódó szövegekkel. Akkortájt sajnos nem sikerült megjelentetni az anyagot, így hosszabb időre fiókba került.

2005-ben a szövegek eredeti céljuknak megfelelően napvilágot láttak Székelyhidi azonos című, második verseskönyvének első harmadában. Maga a zenei album a székesfehérvári (azóta megszűnt) Feketepont Kiadónál jelent meg, letölthető formátumban.

A Zajtalanítás verseskönyv borítóján feltűnő grafika Urbán Tibor képzőművész érdeme, aki két képet is készített a ’96-os zenei albumhoz.

A Zajtalanítás 10 számának mindegyike egy korabeli német Gem szintetizátorral, egy Sure mikrofonnal és mindenféle kütyüvel, meg vacakkal (pl. reszelő, ceruza, papír, asztal, bot, textil stb.) készült, amit több számítógépes programmal sikerült torzítani, formázni, alakítani. Az utolsó, címadó nóta egy otthon kallódó spanyol gitár elhangolódott húrkészletén szólal meg. Az első nótában egy könnyen felismerhető Prodigy-nóta részlete is helyet kapott.