Székelyhidi Zsolt a magyar irodalmi élet reprezentatív, egyedi vállalásaként többszáz költőt és írót felvonultatva, egy megismételhetetlen, különleges és folyamatosan bővülő, művészi arcképcsarnokot hívott életre. Az ikonikus fekete háttér előtt az irodalom legnagyobb nevei és pályakezdő fiatalok egyaránt modellt álltak.
Székelyhidinek költőként évtizedek óta bejárása van az irodalmi életbe. Költő költők között, mondhatni. Nem csoda, ha a fotografált pályatársak, barátok egy picit jobban megnyílnak előtte,
Zsolt kamerája olyan dolgokat is kiforgat belőlük, amiket más fotósoknak nem, vagy csak ritkán
sikerül. Ez a válogatás, ami praktikus okokból több tételben került fel a honlapra, egészen 2018-ig nyúlik vissza, és száznál több eseményből válogat.
Barátok, idegenek, helyzetek, mozdulatok. A fotós, ha keze ügyében a gép, valamilyen ihletett állapotba kerül, vagy másképp fogalmazva: elkapja a flowt. Mintha verset írna, vagy épp filozofálna. Engedi magán átszűrődni a pillanatokat, az esemény hangulatát. Fényeket keres, amikbe véletlenül vagy direkt beleállnak a szereplők, árnyékokat, amik mögé elbújnának.
